...az úgy volt, hogy mindenképp el akartunk menni valami élő koncertre az ősszel és nem akartunk messze menni. Zorán Nagykanizsán adott koncertet október 18-án a HSMK-ban.

A félrerakott jegyeket Kedvessel már fél 7-kor átvettük, körbejártuk a nemrég felújított művelődési házat, majd beültünk a 13. sorba. Zorán kisebb késéssel kezdték a koncertet, de ezt a későn érkező közönségre lehetett inkább fogni. Persze Zorán manapság sem a tombolós koncertjeiről híres, de a közönsé feltűnően hasonlított inkább egy színielőadás közönségére, mint egy rock koncert szokásos látogatóira. Az átlagéletkor közelebb volt az ötvenhez, mint a 40-hez, habár voltak akik elhozták 6-8 éves gyermeküket is. Azér' nem semmi teljesítmény volt a részükről, hogy a többiek zavarása nélkül jól átvészelték az előadást. Persze a mögöttem ülő lányka azért a szülői felszólítás ellenére folyamatosan rugdalta az ülésem háttámláját.

A hangzás jó volt, a hangulat is remek, a közönség szinte falta a dalokat, legyenek azok régi slágerek vagy újak! Zorán egyébként mindíg felhívta az új album dalaiban kevésbé járatosak figyelmét egy-egy régi dal nagyobb tapsvihara után, hogy köszönetképpen most egy új nótát adnak elő... :-)

Nekem egyébként úgy tűnt, hogy a zenekar is inkább az új dalokra van jobban berendezkedve, sokkal élettelibben, színesebben szóltak a Közös szavakból, meg A körben dalai, mint a régi nóták. A legvérszegényebb talán meglepő módon a Harminc c. dal koncertverziója volt, és nem Dusán vagy Pici hiánya miatt. Valahogy felborította a ritmus a sok lelassítás benne.

A Sting-feldolgozást szívesen meghallgattam volna Sipeki Zoltán gitárjátékával, de sajnos most sem játszották. Habár a zenekar magját jazz-zenészek alkotják, mégsem számítottam rá, hogy kibontakozhatnak Zorán mellett. Mégis nagyon jót szólózott azonban a basszusgitáros, Lattmann Béla. Nekem nagy felüdülés volt a végjátéka, mivel az egész koncert alatt alig hallottam belőle valamit, Horváth Kornél meg szokásához képest ismét frenetikus volt. Élmény volt hallani és látni is az előadását. Zorán hangja, előadás módja 30 év után is biztos és hihető. Korrekt előadó.

Az első Zorán koncertemen én azt kaptam, amit vártam, talán kicsit sok beszéddel, magyarázkodással. A legérthetőbb, de mégis a legvisszatetszőbb a logójukkal megtűzdelt színpadkép mellett az volt, hogy Zorán meg is - kellett, hogy - említse a támogatóit. Jó volt visszahallani azonban azokat a dalokat, amelyeken 10-15 évvel ezelőtt megtanultam gitározni, s melyeket manapság is szívesen játszok, akár mások előtt is.

A setlist valami ilyesmi lehetett (az október 2-i, fehérvári előadásból kiindulva):

01 Ha hinnel valamiben (1999)
02 Alszol a vállamon (2006)
03 Örökség (1987)
04 Sohase higgyetek a szemeteknek (2001)
05 Közös szavakból (2006)
06 Harminc (2006)
07 Volt egy tánc (1991)
08 Ógy volt (1999)
09 Így is jó (1979)
10 A nő (2004)
11 Miért ne játszhatnánk el jól (1997)
12 Az első dal (1999)
13 Záróra (2004)
14 Boldog idő (1991)
15 Ki figyel rám? (2006)
16 Csak a szerelem (2006)
17 Mi kéne még? (1978)
18 Penitencia (2006)
19 A szerelemnek múlnia kell (1991)
20 Apám hitte (1977)
21 Egészen egyszerű dal (1977)
22 Hiába vársz (2006)
23 Üres bölcsőt ringat a Hold fénye (2004)

A zenekar:

Zorán - gitár, billentyás hangszerek, szájharmónika, ének
Sipeki Zoltán  -  gitárok
Kovács Péter Kovax -  billentyűs hangszerek, vokál
Horváth Kornél  -  ütőhangszerek
Lattmann Béla  -  basszusgitár
Gyenge Lajos  -  dob
Óvári Éva  -  vokál, ütőhangszerek
Kabelács Rita  -  vokál, ütőhangszerek

A képek október 2-án, Székesfehérváron készülték és Zorán honlapjáról valók.