Így történt #1

Szóval az úgy volt, hogy Babci 17-én péntekre volt kiírva. Már 40 hete volt Anya hasában, szóval itt volt az idő. Pénteken, meg vasárnap NST-re voltunk hivatalosak, de a fél órás vizsgálatok egyike sem mutatta, hogy Babci jobban szeretne kívül lenni, mint bent. Mindenesetre 21-én, keddre beutalót kaptunk a kórházba - ha akar jönni, ha nem, megindítják a szülést. Persze ember tervez, Isten végez, s hogy nem a tervek szerint történt minden, talán a hideg-meleg frontnak is köszönhető.

Hétfőn reggel - épp egy hete - Anya azzal ébresztette Apát, hogy kijött a nyákdugó, ami egy kis apró védelmi vonal, s a méhszájat zárja el a külvilágtól. Kivállása már a célegyenesbe fordulást jelzi, de az okosak szerint még akár 1-2 hét is eltelhet a szülésig. Mindenesetre délután minden csomagot, kelléket véglegesen összepakoltunk (valójában már 1 hónapja készen voltunk a kórházba indulásra), Anya hajat mosott, megvacsoráztunk. Poénból még azzal viccelődtünk, hogy mi lenne ha már most elfolyna a magzatvíz, és a kedden ügyelő házi nőgyógyászunknál szülnék - a tervek szerint.

Hétfőn este megnéztük még a Lost utolsó előtti epizódját az AXN-n (közben Babci jókat boxolt Anya hasában), tízkor lefeküdtünk aludni azzal a tudattal, hogy másnap délelőtt megyünk szülni. Apa elolvasott két oldalt a Kismamák nagykönyvéből, természetesen azt a fejezetet ahol épp a szülést mutatják be.

Aztán fél tizenegykor Anya felriadt:
- "Valami elrepedt!"
- "Mi van?"
- "Valami csurog. Elfolyt a magzatvíz!"

Persze Apa két perc alatt indulásra kész állapotba vágta magát, megivott egy kávét, s amíg Anya - kétszer is - lezuhanyozott, elkészítette az elemózsiás csomagot hosszú szülésre felkészülve. Két szendvics, ásványvízek, csoki.

Este 11 óra után pár perccel indultunk el a kórház felé. Gyalog. Apán négy csomag és táska, Anyán vidám mosoly. Közben megindultak a még enyhébb és rövidebb fájások. 10-15 perc alatt a kórházban voltunk, meg-megállva, pihenve. A fájások között élveztük a nyár éjszakai friss levegőt.

A kórház földszintjén két meglepett ügyeletest találtunk.
- "A feleségem szülni fog!".
Már a harmadik szülő kismamát vették fel, ezért volt meglepetés az arcukon, főleg, hogy nyugodt éjszakára készültek. Később kiderült, a szülészet aznapi műszakjában összesen hét szülés volt - miközben napokig, hetekig általában senki.

Ezután felbattyogtunk a harmadikra, ahol már vártak minket. De legyen ez már egy másik történet...

[A történet folytatása itt olvasható]