Első találkozásom a videojátékokkal
Egy ember életében kevés olyan pillanat van amihez szívesen odabiggyeszti az "első" szócskát és még évekkel, évtizedekkel később is büszkén emlékszik rá.
Az egyik első ilyen élményem a találkozásom egy videojátékkal. Manapság már hihetetlen mennyiségű elektronikus játék elérhető akár TV-re köthető formában (Playstation), akár a PC-nk képernyőjén, akár a saját zsebünkben, mobiltelefonuk java-s megjelenítőjén.
Gusztusos csomagolás, kissé fradista szinvilággal.
Valamikor a nyolcvanas évek derekán hozták haza szüleim a hetek óta kirakatban nézegetett Videoton Elektronikus TV-Játékot. Hihetetlen volt az élmény, az interakció, az, hogy a három fiútestvér közül legalább kettő tudott vele játszani, akár egymás ellen is. Addig az elektronikus játék fogalma kb. abból állt, hogy a társasjáték kérdéseinek helyességét egy apró izzó felgyulladása tudta jelezni (erre én se nagyon emlékszem már, de volt valami ilyesmi).
A gép gombjai ismerősek a fekete-fehér Videoton kistévénkről is.
Szóval megjött a TV-játék. Négy egyszerű, de nagyszerű játék volt játszható vele: Tenisz, Jégkorong, Faltenisz I., Faltenisz II. A Tenisz néven emlegetett csoda az Atari nagysikerű játékának a Pong-nak volt a kelet-európai másolata, de sikere itthon ugyanakkora volt, mivel az Atari gépei nem, hogy nem jutottak el Magyarországra, de tudni is csak a nyugati filmekről tudtunk róla. A játék hihetetlen egyszerűen jelent meg a tv-képernyőn. Egy szagatott vonallal jelzett háló osztotta két térfélre a képernyőt. A két játékost egy-egy vastagabb vonal jelezte két oldalon. Fogjuk rá, hogy ez egy tenisz az alapvonalon játszva, vagy csak egyszerűen egy ping-pong játék. A lényeg, hogy minél többször visszaüssük (értsd érintsük) a képernyőn pattogó négyszögletes labdát. Az eredményeket a két térfél tetején lévő számok jelzik, melyek olyan hihetetlenül hatottak akkoriban, mint az Alfa Holdbázis c. sci-fi sorozat a tévében. Az nyeri a meccset, aki több pontot tud szerezni az által, hogy az ellenfele nem tudja eltalálni a labdát. A játék 10 ponting megy.
Hónapokon keresztül lehetett nyüstölni a fekete-fehér grafikájú gép két "tekerenyűjét" egészen addig amig meg nem jelentek lassan a kis, kézbe fogható LCD-képernyős játékok.
A napokban kiváncsian töltöttem le az Atari Legends Sony-Ericsson telefonokra készült játékválogatását. Szinte mindegyikük egy home-pc-s játék átiratai voltak, egyedül a Pong származik valószínüleg a konzolos korszakból.
Szinte hihetetlen, hogy ismét a kezemben tarthatom azt a játékot, ami huszonéve lázban tartott hónapokig és gondolom szüleim fizetésének jókora darabját hasította ki a családi kasszából (az online piactereken pár ezer forintért talán most is hozzá lehet jutni), most pedig csak letöltöm a netről és kicipelhetem a telefonomban akár a strandra is. Szóval ajánlom mindenkinek az Atari Legends telefonra tölthető játék mindhárom részét. Jó szórakozást!
