Csend, háború

Értem én, hogy csütörtök éjjel is van aki egy tízezres kisvárosban úgy akar szórakozni, hogy hajnalig karaokézik (vagymicsinál?). Értem én azt is, hogy a vendéglátóegység pénzt akar keresni a vendégből. De miért kell a szerelemvonat után republikozni? Ekkora hangerővel. Miért nem csukja be legalább az ajtót, ha a zenelejátszóhoz, karaokéhez, hangszigetelt ablakokat, ajtókat, bárt nem sikerült beszereznie?

Viszonylag modern, új ablakaink vannak a szobában, kicsit visszatartják a hangot. Ráadásul nekem papírom is van róla, hogy nem minden hangot hallok meg. Mégis éjfélkor sikerült felébrednem(!) a zajra. És persze az ablakon és a falakon milyen hangok jönnek át a legjobban? Csak a mély, meg a magas. Hurrá!

Gyanítom, hogy házbeli szomszédaim mégjobban hallották a zenét, és szinte biztos vagyok benne, hogy most is a telefon után nyúltak, de hajnali 1-ig töretlen hangerővel nyomták a régi magyar slágereket a csigabárban. Vajon ilyenkor miért nem posztolnak errefelé a rend őrei?

Bocs, csak még egy kicsit mindíg fáradt vagyok, pedig második napja az ágyat is nyomom. Tudom, füldugó...