Már kezdtem megijedni
Nem jön tán több vers?
Annyi minden változik
S magam miért vagyok rest?

Ha megcsap egy illat
és dallam kering fülemben
s az érzések nem hagynak egy helyben
papír elé ülök-e még?

Nincsenek érzések.
Hisz mikor, e hosszú tél után
végre meleg nap sütött.
Szürke fásultság és köd lepte szívemet.

Nincsenek illatok.
Csak erölködô pillanatok
mikor keresem a régi ízeket:
csak szennyt és bûzt érzek.

Nincsenek hangok.
De az nem lehet! Legalább azok maradjanak
még ha néha õk is rosszak
ha falson is, de azért még szólnak.

A hangok szólnak, a költõk dalolnak.
S mint a megpendített gitárhúrok
együtt rezegnek a szerelmesek is.

Már kezdtem megijedni...

1997.03.02