A széles út elöttem a láthatárig ér
Ott ahol a zöld a kékkel éppen összeér
Súlyos kerekek gyûrik maguk alá az utat
Rohanó arcuk - hiába - az ég felé mutat

Van idõm most elmélkedni
Míg vízszintes a horizont
Talán már észre sem veszem
Ha egy autó néha mellém ront

Menj tovább, oly jó néha egyedül
Akkor állj meg újra kérlek, ha a múzsa már nem hegedül
És magányosan a zúgó fák közt, hol zöld a kékkel összeér
Forr néha a szívem, agyam csengi szavait, s lelkem remél

Oly furcsán telik el az élet
Kalitkában még a galamb
Megsúgom: néha még félek
Hallom - szól még a harang

Zúg az ég köröttem, bár látszólag süt a nap
Azt mondják a jó fivérek: köztünk nincs sosem harag
Az égre esküszöl - no, nézd csak - mire föl?
Pokolra jutsz, átokfajzat, bûnöd majd megöl

Ha rossz vagyok - mondtad
Bûnösek vagyunk mind!
Csak múló árnyak voltak
Létük régen nincs

S ha nem a tûzbe, és nem is fel az égbe jutsz
Büneid magad váltod meg, ha végleg révbe futsz
Oda, hol a széles út a láthatárig ér
Ott ahol a zöld a kékkel éppen összeér

1996.04.17