Mint súlyos könyvek úgy döngenek a szavak
Végig emlékeim polcain
Igazán rövid volt ez idő
Mi ehhez képest egy egész emberöltő!
De úgy érzem, nem írtam mindet hiába
Néha elvakulva védtem e kínos szentélyt
Porosodtak az ócska szó-könyvek
Tán másképp látom őket
És tán más is épp most lát benne valamit:
Egy csipet nagyképűség, piciny lélek
Kisebb borúság, több szeretet
Nagy-nagy lelkesedés
És óriási szó-lehelet.

1996.04.06