Hogy miért járok Zorán koncertre, mikor - kedves olvasóim is tudhatják, hogy - inkább olyan előadókat hirdetek különböző internetes oldalaimon, mint Sting, Mark Knopfler, a Toto, Richard Bona vagy a Fourplay zenekar?

Mert Zorán eljött Nagyatádra, és ha eljött meg kell nézni. Zorán jó. Már csak azért is meg kell néznem, mivel évek óta gitározgatom többek között az ő dalait, különböző városi rendezvényeken. Sőt, most tudatosult bennem, hogy a nagyatádi művház színpadán én előbb játszottam a Szép holnapot, a Boldog időket, meg a Mi kéne még című dalt, mint maga az eredeti előadó, Zorán. :-)

Mellesleg a Szép holnap eredetileg Mark Knopfler dala és a Dire Straits vitte sikerre Why Worry címmel 1985-ben.

Szóval Zorán itt volt. Régi szokásához híven most is jó sokat kommentálta Dusán dalait, próbálta ráhangolni a közönséget a dalok mondanivalójára, pedig erre szerintem semmi szükség. A dalok szerintem magukért beszélnek, felesleges különböző ideákat beléjük táplálni. Egy dalt nem kell szöveges melléklettel megértetni a hallgatóval. Vagy működik a dal, vagy nem. Pedig Zorán dalai működnek. Magyarul szólnak, érthetően adják elő őket. A dalok jók. Ráadásul jó részét ismeri is a közönség nagy része.

Persze, el kell mondai a szponzorok nevét, de nagy kár érte. Ott a logójuk a háttérben... nekem kicsit visszatetsző ez a nyílt reklám, miközben jól tudom, hogy nélkülük tényleg nem adna koncertet Zorán nemhogy a Sportarénában, de a Nagyatádi Művelődési Házban sem. Furcsa. Annyira sok reklámot látunk egész nap, én nem szeretnék épp egy koncert közben is szembesülni velük. Persze lehet, hogy tényleg ez a jövő...

Kár, hogy fel kell még mindig hívni a figyelmet a koncert közepén a mobilok lehalkítására, pedig addig nem is szólalt meg egy telefon sem. Bezzeg utána egy negyed órával már mégis. És kár, hogy felhívta a figyelmünket Zorán a videózásra és a fényképezésre is. És aztán meg sem álltunk a lemezeladások csökkenésénél. Két dal között. Kár. Egyébként én is csak egyetlen képet készítettem még a koncert előtt a hangszerekről, azt is a mobilommal, amit aztán persze le is halkítottam. Ott van fent tehát a színpadkép, zenészek nélkül.

A koncert jó volt. Zorán és Sipeki Zoli gitárjai szépen szóltak, Kovax jól játszott a billentyűkön és a három jó hangú - és nem kevésbé csinos - vokalista lány (Óvári Éva, Kabelács Rita, Péter Barbara) hangja is jól szólt. Persze, Zorán helyében én is szívesen járnék a társaságukban koncertturnékra. Óvári Éva, a ritmushangszerek mellett az egyik dalban még a hegedűt is a kezébe vette!

Az új turnén más setlist-et mutatott be a zenekar, mint a tavaly őszi Közös szavakból turnén. Most főleg a régebbi daloknak jutott nagyobb tér, a legfrissebb 2006-os albumról csupán 2-3 dalt játszott a zenekar. Dicséretes azonban, hogy nem csak a legnagyobb közönségsikereket vette elő Zorán, hanem néhány kevésbé ismert dalt, például a legelső 1976-os kislemezéről is (Könyörgés). Durván két óra alatt, kb 20 dalt adott elő, tizenalbumnyi repertoárjából Zorán.

A körülbelüli dallista (nem elhangzási sorrendben):

Dalok és Mi
Az ünnep, Hiába vársz, Boldog idő, Penitencia, Csak a szerelem, Üres bölcsőt ringat a hold fénye, Kabát dal, Sohase higgyetek a szemeteknek, A szerelemnek múlnia kell, Volt egy tánc, Szép holnap, Ne várd a májust, Mi kéne még?, Adj valamit, Egészen egyszerű dal, Nekem nem elég, Kell ott fenn egy ország, Apám hitte, Könyörgés, Így is jó, Kék asszony.

Sajnáltam, hogy a három feldolgozásdal mellett nem jutott idő A körben c. dalra (Sting: Shape Of My Heart), valamint nem hangzott el pl. a Záróra, vagy A nő (Leonard Cohen-től illetve Billy Joel-től), de ez talán a kamarakoncert csendesebb, ritmushangszereket nélkülöző jellegének is felfogható, igaz Zorán állította: az egész turnén ezzel a setlist-tel lépnek fel, még Budapesten is.

Persze a két órás koncert végén a közönség vastapsokkal jutalmazta a zenészeket, és több felől hallottam, hogy ilyen koncertekre, ilyen előadásokra lenne szükség ebben a városban minél többször. Az igényes, az élő zenét - legyen az Zorán vagy Roy&Ádám - meghálálja a közönség, sőt egyre jobban kívánja. Reklámostul, mobiltelefonostul, szövegeléssel együtt. Nekünk így is jó...

Nem szoktam televízióműsorokat ajánlani blogom kevéske olvasójának. Ám ezt a műsort feltétlenül látnotok kell, ha még nem láttátok az első két (illetve 3) adást. A Vidám Színpadon felvett Beugró esetében ugyanis fél órán gurultunk a nevetéstől és még napokkal később is emlegettük a legjobb poénokat és gegeket a műsorból.

A lényeg: Négy színész a műsorvezető (Novák Péter) által néhány szóban elmondott helyzetbe képzeli magát, majd egy-két apró instruáció után lényegében rögtönzést ad elő. Ami abban a helyzetben neki az eszébe jut azt mondja, azt teszi. A négy színész persze nagyon jól gerjeszti egymást, "adják egymás alá a lovat". A szereplők az egyes játékok jellegét tehát ismerik, de a konkrét feladatokkal, szerepekkel akkor és ott, a színpadon találkoznak először, tehát valóban rögtönözve kell kitalálniuk, hogyan játsszák tovább a készen kapott alaphelyzeteket. Négy szereplős színházi játék, humoros, szatirikus alaphelyzetekre alapuló rögtönzések és helyzetgyakorlatok sora. Fél óra tömény röhögés! Tényleg.

A szereplők már maguk garanciák a sikerre. Ugye nem kell bemutatnom Rudolf Pétert (pl. az Üvegtigrisből), Szabó Győzőt (pl. a Magyar Vándorból), Kállóy Molnár Pétert (például azért mert maga is nagy Stinges, mellesleg ő is üvegtigrises) és Pokorny Lia színésznő is nagyon jó dolgokat rögtönöz a színpadon.

A szereplőket elnézve talán az sem véletlen, hogy olyan neveket fedezhetünk fel a stáblistán, mint pl. Kapitány Iván és Búss Gábor Olivér akik az Üvegtigris filmek készítésében is részt vettek.

Tehát feltétlenül nézzétek a Beugrót ma - és minden péntek - este 11-kor a TV2-n!

A két héttel ezelőtti adás első tíz perce itt van, de aki lemaradt az előző részekről itt, a TV2 honlapján pótolhatja azt!