Attis Naplója

2010\05\29

Vers: Vers arról, hogy kicsoda Pom-pom, s, hogy verseimet hova írom

Vers arról, hogy kicsoda Pom-pom,
s, hogy verseimet hova írom


Hogy kicsoda Pom-pom?
- Nem tudom!
S, hogy verseimet hova írom?:
Papírcetlikre, kitépett füzetlapokra
A könyv szélire, füzetem utolsó lapjaira
De mindenekelõtt: az agyamba.

- Picur! Megvárhatlak?

1991.11.16

vers archív

2010\05\15

Vers: Alkotás

Alkotni vagyis létrehozni
egy új és ismeretlen dolgot
mint a mélybõl fényre vonni
néhány ércrögöt
nemessé változó kavicsot, követ
olyan, mint egy olvasatlan Ady-kötet

Félsz még, mit szól a tömeg
Ki veti majd rád ez elsõ követ
mely persze, megint a mélybe rántana
míg meg nem csillan egy aranyrúd-sarok-rím

De habzsolod, s hajszolod ez érzést
Mint a gyógyszert adagolod az élményt
Olyankor dobogóra állsz
S oly nagyot kiáltsz
Hogy magad is beleborzongsz

Ily dolog - azelõtt még -
nem
      volt
           a világon
csak most,        csak itt.

És szomorúan tapasztalod
- ha nem sikerül -
a fakó, kopott fényt a másolópapíron.

Alkotni vagyis létrehozni
egy új és ismeretlen dolgot,
helyrepofozni
egy érzést, egy álmot,
néhány elfelejtett vágyat
- bizony -
       nagyon
             nehéz
                    dolog.

1997.01.07.

vers archív

2010\05\08

Vers: Álom

Furcsa álmot láttam éjjel
Kint voltam a sötét éjben
Arcom előtt suhant el
A parányi földgolyóbis
S ha kinyújtottam a kezem
Ujjaim közt éreztem
A Tejút csillagait

Láttam, hogy a Nap körül forog minden
Láttam a fénylő üstökösöket
Éreztem, ahogy tágul az univerzum
És élveztem, hogy benne lehetek

1996.06.12

vers archív

süti beállítások módosítása