Rímlelkû, kedves barátom
most már igazán látom
ha verseiden át
önmarcangoló szívedbe nézek,
mennyire nincs itt az igazság
e kerengô méla Földön!

De mindenkiben bent a gazság,
már akkor mikor a köldök
születik az ember hasán.
S végig kiséri életét az a vaságy,
ahol elôször pillantott a világra,
mint szelíd kisbaba.

És a bába egyben jósnô
és útitárs ki bárhová elkisér
és õ a szinházi súgó is,
a házmester, az admirális
és egyben õ a szent pap és a pokol
õ az ember, kit mindenki folyton okol.

Annyiféle a gazság mint az igazság
és sokféle az átmenet.
Attól függ, hogy honnan nézed
hogy áll a szénád éppen
és ott hagyod-e az egyetlen széket
vagy elfutsz máshová.

Olykor jó rádöbbeni mi is ez a világ,
és észrevenni a mocskot a sárt
mely ha közelebbrõl nézi az ember
nem más mint tiszta víz és kemény kõ,
és ez az igazság néha igen ijesztõ,
hogy már is közel van szívedhez a hely - a vesztõ.

S nézz a szerencsevadász aranymosókra
- adja magát a hasonlat - az óra
nem számított, mosták a sárt a port
aztán kancsójukban már nem is tea forrt
mikor a felemelt és lemosott tiszta fémet
a lenyugvó nap felé fordították.

Szóval, az élet nem egy leányregény,
de irigylésre méltó dolog
A nappal ha nagyon kemény
akkor vár a hold, a kutyaugattató,
szerelmi éjjeken fényt adó, mely
Földünk elõszobájának fényes velencei tükre.

1996.11.25

Tavalyelőtt, a Falling In Between turné után Steve Lukather bejelentette, hogy kilép a Toto zenekarból, majd a Toto kijelentette, hogy feloszlik. Idén azonban a Toto korábbi tagjai még egy turné erejéig összeállnak, barátjuk és testvérük, a basszeros Mike Porcaro miatt, aki az ALS nevű betegségben szenved.

A 2010-es turné tagjai: David Paich, Steve Lukather, Steve Porcaro (!), Simon Philips, Joseph Williams és - a többek között a Fourplay-ből ismert vendég - Nathan East. Bobby Kimbal és Greg Phillinganes most nincs a névsorban. A billentyűknél azonban ott fog állni Steve Porcaro, aki utoljára valamikor a '80-as évek közepén volt a Toto tagja, habár a 2006-os albumon ismét közreműködőként volt jelen. Joseph Williams pedig a '80-as évek végén csatlakozott a zenekarhoz rövid időre.

Az európai helyszínekre egyelőre csak júliusi időpontok vannak. Magyarországhoz legközelebb az osztrák Wiesen-be érdemes ellátogatniuk a rajongóknak.

A széles út elöttem a láthatárig ér
Ott ahol a zöld a kékkel éppen összeér
Súlyos kerekek gyûrik maguk alá az utat
Rohanó arcuk - hiába - az ég felé mutat

Van idõm most elmélkedni
Míg vízszintes a horizont
Talán már észre sem veszem
Ha egy autó néha mellém ront

Menj tovább, oly jó néha egyedül
Akkor állj meg újra kérlek, ha a múzsa már nem hegedül
És magányosan a zúgó fák közt, hol zöld a kékkel összeér
Forr néha a szívem, agyam csengi szavait, s lelkem remél

Oly furcsán telik el az élet
Kalitkában még a galamb
Megsúgom: néha még félek
Hallom - szól még a harang

Zúg az ég köröttem, bár látszólag süt a nap
Azt mondják a jó fivérek: köztünk nincs sosem harag
Az égre esküszöl - no, nézd csak - mire föl?
Pokolra jutsz, átokfajzat, bûnöd majd megöl

Ha rossz vagyok - mondtad
Bûnösek vagyunk mind!
Csak múló árnyak voltak
Létük régen nincs

S ha nem a tûzbe, és nem is fel az égbe jutsz
Büneid magad váltod meg, ha végleg révbe futsz
Oda, hol a széles út a láthatárig ér
Ott ahol a zöld a kékkel éppen összeér

1996.04.17

Már kezdtem megijedni
Nem jön tán több vers?
Annyi minden változik
S magam miért vagyok rest?

Ha megcsap egy illat
és dallam kering fülemben
s az érzések nem hagynak egy helyben
papír elé ülök-e még?

Nincsenek érzések.
Hisz mikor, e hosszú tél után
végre meleg nap sütött.
Szürke fásultság és köd lepte szívemet.

Nincsenek illatok.
Csak erölködô pillanatok
mikor keresem a régi ízeket:
csak szennyt és bûzt érzek.

Nincsenek hangok.
De az nem lehet! Legalább azok maradjanak
még ha néha õk is rosszak
ha falson is, de azért még szólnak.

A hangok szólnak, a költõk dalolnak.
S mint a megpendített gitárhúrok
együtt rezegnek a szerelmesek is.

Már kezdtem megijedni...

1997.03.02